2007.május 12.Bavaniste. Virágcsokrot helyeztek el a II. világháborúban kivégzett, ártatlan dél-bánáti németek tömegsírjára. A hat Bitsch testvér közül négyen látogatták meg a valamikori dögtemetõt, (ma ottan, szerény fakereszt és kitéglázott sírhely áll) ahol az apjukat is kivégezték a partizánok. Hatvan évig Kovin községében, csak suttogva beszéltek az emberek errõl a történetrõl. 2003-ban már fölállították az említett fakeresztet és hangosabban is emlékeztek az idõsebb helybéliek a sortûz visszhangjára.
A Bitsch család Mramorakban és Gajban élt. Akkoriban Elizabetta 20, Filip 17, Terézia 15, Johanna 13, Heléna 12 és Mária 8 éves volt. Apjukkal együtt, valamennyijüket összeterelték majd aki munkaképes volt, lágerba helyezték és állami birtokra kényszermunkára hajtották õket.
1944. október 20-án a partizánok kiválogatták áldozataikat és Bavaniste dögtemetõjében mintegy 110 személyt kivégeztek és tömegsírba helyezték õket. Ily módon tudtukra adták a bánáti németeknek, hogy itten továbbá nincsen élet számukra. A Bitsch testvérek Gajban nõttek fel és a német mellett beszélték a szerb nyelvet is. Gyermekkorukban barátkoztak szerbekkel is. A lágerben elõnyük volt, hogy értettek szerbül. Három évig tartották õket ottan. Filip néhányszor elszökött a fogságból. Életveszélyes helyzetben is volt, amikor a partizánok járták a házakat és õ szökésben volt. Egy alkalommal ágyba bújt amikor házukba betértek a partizánok vacsorára. Egész idõ alatt ott kuporgott az ágyban mellettük. A lakoma után távozáskor benéztek az ágyba, lerántva a pokrócot róla, de habár 18 éves volt, rámondták, hogy túl fiatal.
A ma 80 éves Filip 60 év után érkezett Bánátba, majd szülõfalujába. Három nõtestvére is vele tartott. A síremléknél, remegõ kezekkel igazította a fakereszt összedrótozott felsõrészét. Nagyokat sóhajtott és néhányszor megismételte: - Megéltem, hogy eljussak apám sírjához… az ártatlanok soha nem lesznek elfelejtve. A három nõvére Terézia, Johanna és Heléna, már voltak 2 évvel ezelõtt is a síremléknél. Õk már akkor elmesélték, hogy a Bánáti fórum szervezete, pontosabban Zimmermann Peter jóvoltából, a Németországban kivándorolt németek kezdeményezték a síremlék fölállítását Bavanisten. 2003-ban az akkori mramoraki falu elnöke is támogatta az elképzelést, így el is készült a fakereszt – Ártatlan áldozatokért - fölirattal és a téglából kirakott alapzat. 2005 májusában Bavanisten váltózott a helyi közösség vezetõsége. A Szerb radikális párt jutott hatalomra. Amikor a 3 Bitsch testvér akkor megérkezett Bavanistera, fogadásban részesültek a falu elnökénél. A beszélgetés hosszúra sikerült, késõbb megtudták hogy miért. Intézkedett a helybéli hatalom és idõközben elrendezték a síremlék körüli terepet. Lekaszálták a füvet és a szemetet is félrehúzták, de így is szemmel látható volt, hogy a síremlék körüli területet, továbbra is dögtemetõként használták.
2007. májusában Nagybecskerektõl Bavanisteig, gépkocsival másfél óra után érkezett a 4 Bitsch testvér. A radikális faluelnöke ismét fogadta õket. A beszélgetés folyamán bemutatta a település fejlõdését és a németországi vendégeket arra kérte, visszatértük után szóljanak a német befektetõknek, hogy szívest-örömest várják õket a kovini községben. Néhány szóban említve lett a síremlékhez vezetõ út és környéke. Az irodahelységek föliratait magyar nyelven is kiírták. A falutól alig 500 méterre lévõ emlékmûig vezetõ út, valóban javítva lett. Aprókõvel lett leöntve. Szembetûnõ tábla mutatta, hogy a dögtemetõ másfelé van. A síremlék környezete, igaz fûvel volt benõve, de környéke körül kisfák voltak ültetve és a terep ki volt simítva. Augusztusban várhatók a további munkálatok.
Az ártatlan áldozatok nem lesznek elfelejtve.
A Bitsch testvérek további útja Gajba és Mramorakba vezetett. A szülõházzal (olyan állapotban van ma is mint 60 évvel ezelott) való találkozás, Filip számára, varázslat volt. Szemei újból 20 évesek lettek. Minden házra és szomszédra emlékezett.
A második virágcsokrot a Gaji temetõbe vitték. Lakicsin Bajkos Gyúró, valamikori szomszédjuk sírjára helyezték el. Õ volt az aki vigyázott rájuk és felügyelte a háztartásukat amikor a szülõk nem voltak otthon. Szerb nemzetiségû szabómester volt. Még egyszer méltó tiszteletben részesült.
A Bitsch testvérek 1948-ig Mramorak és Knityanin lágerjaiban voltak elhelyezve. Azután sem voltak szabad emberek. Még három évig kényszermunkára voltak beosztva a Zlatica nevezetû birtokon, Nagybecskerek községében.
Jogfosztottan és megalázva, rájuk fogott kollektív bûnösségüket ártatlanul - viselték.
Minden út nyugatra vezetett. A Bitsch testvérek elhagyták Bánátot.
Ma a hat testvér közül öt él. 80 év körüliek. Valamennyien közüllük az idén szívvel lélekkel itt voltak.

Erõs szándékuk kitartó lehelete ezentúl is látszik majd a bánáti szélcsendes májusi reggelekben.

B S