Biotermelés

2007. tavaszán kapcsolódott be néhány lukácsfalvi termelõ a biogazdálkodás elsõ szakaszába. A szakemberek átállási periódusnak is nevezik ezt a néhány évet. Nemsokára a felügyelõk körüljárták a termelõket, jegyzõkönyveket készítettek az állapotokról és vihettük is már az ún. átállási periódusból származó termékeket a kéthetenként megszervezett újvidéki bio-piacra. Falunkból a Bakos és a Balanyi család konyhakertészettel a Gombár család pedig ipari növények termelésével kezdte meg a biogazdálkodás átállási periódusát. Párhuzamosan a szabadkai OSC felügyelõivel a termelést a nagybecskereki Zsitohem cég is kísérte. A Zsitohem minden termelõvel külön szerzõdést kötött, amelyben többek között az van beleírva, hogy az átállási periódus elsõ évének a szertifikálási költségeit biztosítja. Különben a Zsitohem EU-s pályázatot nyert a biotermelés projektummal, amely révén, mi termelõk, számos kedvezményben részesülünk.
A július 14-15-én megszervezett szakmai kirándulás a Kiskunságba is része a projektumnak. Közép-Bánátból egy autóbusznyi termelõ vett részt a kétnapos túrázáson. A lukácsfalviakon kívül voltak tordai, toraki, tarasi, begaszentgyörgyi, nagybecskereki és csernyei termelõk, valamint a Zsitohem, a szabadkai Terras és az EAR képviselõje, nagybecskereki és újvidéki mezõgazdasági szakemberek, a projektum kidolgozója és a Santos TV.
A szakmai kirándulás elsõ napján a Kiskunság nemzeti parkjában, lovaskocsikkal sétatúrán vettünk részt. A terület Kecskeméttõl nyugatra fekszik. Másnéven, a kiskúnsági homokpuszta tanyavilág közepébe kalauzoltak bennünket. Mindegyik tanya bejáratánál föliratok jelezték hol, kinél vagyunk és milyen termelésel foglalkoznak a tanyán. A nemzeti park más fontos pontjai is föliratozva vannak. A nemzeti park 53000 ha területének egy részét sikerült körüljárni a 4 óra hosszás sétakocsikázáson. A biotermelõk java része jószágtenyésztéssel foglalkozik. Valamennyien méhészkednek, de a nagy szárazság, avagy homokréteg ellenére akadnak kertészek és ipari növényeket termelõ gazdaságok is. Legsûrûbben kombinált gazdálkodással találkoztunk. A kiskunsági nemzeti park védett övezet. Az odalátogató turistákat a tanyavilágban biotermékekkel, jó ételekkel, valamint különbözõ mûsorokkal várják.
A szakmai kirándulás elsõ napja után, mi bánáti termelõk, nem igazán tudtuk fölmérni, hogy a Kiskunságban a biotermelés miatt fejlõdik e a turizmus, vagy éppen fordítva van.
A kerekegyházi Langó kastélyban kerti reggelivel kezdõdött a szakmai kirándulás második napja. A reggeli után Kolláth Péter szakember, elõadásában a biotermelésben eltöltött többéves tapasztalatát foglalta össze. A vajdasági és a szerbiai biotermelés fejlõdését is figyelemmel kíséri. Az elõadásában néhány tanácsot és tippet is adott nékünk a biotermeléssel kapcsolatban.
A látogatások sorozata a Gerendy tanyával kezdõdött. A nagy gazdaságon megismertük a mangolica sertés tenyésztését. A házigazda elmondta, hogy az 500 ha fekvõ gazdaságát három traktorral mûveli. Tájékozódtunk a kisgazdákra vonatkozó állami és EU-s támogatórendszerekrõl. Belekóstoltunk a mangolicazsíros kenyérbe, szalonnába, amelyek édes hagymával és paradicsommal voltak díszítve.
A virágba öltöztetett Varga tanyára ebédre érkeztünk. A tanyán több lófajtával találkoztunk. Itt többen találtak maguknak való szuvenírt – kancsikát. Kislányomnak vettem egyet. Nékünk biokertészeknek jól jön majd a kancsika. Növényvédelemre fogjuk használni. Nyáron amikor a fácánok megtámadják a kinti paradicsomot, majd naponta megszólítjuk a kancsikánkat – ez természetes termésvédelem.
A lovas parádét különös élvezettel néztük. A homokfelhõkbõl elõbukkanó lovas betyárok mûsorát, vastapssal kísértük végig.
A Kujáni tanyán 30 hektárnyi gyümölcs és szõlõ van telepítve, fele-fele arányban. A házi pálinka paradicsomában érkeztünk. Nem is tágítottam a barackpálinka mellõl. Az asszonynépség pedig a házilag készített gyümölcslekvárok sokaságával kenegette a palacsintákat.
Az autóbuszunk már dél fele volt fordítva. Indulásra várt. Nagy nehezen beszivárogtunk az üléseinkre. A pálinkás palacsintás hangulat fogott bennünket egészen Bácska Topolyáig, de mire Óbecsére értünk, a két városközti rögös út már józanabbra rázta a, kiskunsági szakmai kirándulásunk tudatalatti tájképét:
SZENTÜL MEG VOLTUNK GYÕZÕDVE, HOGY A KISKUNSÁGI NEMZETI PARK, VALAMENNYI KUKORICA PARCELLÁJÁN PÓRÉHAGYMA ZÖLDEL A HOSSZÚ SOROKBAN.